ELSŐ LÉPÉSEINK A FORMULA–1-BEN
Az autósportok világában való szereplésünk története Amédée Gordini érkezésével kezdődött, aki a Nagydíjon is szereplő autóival vált ismertté. A Renault egy gyárat is építtetett Viry-Châtillonban a tervezőzseni műveinek megvalósításához. Gordini munkájának köszönhetően a Renault egy 2,0 L-es V6 motor fejlesztésére kezdett összpontosítani, amelyet végül 1973 januárjában mutattak be. A csapat az előkelő kétliteres Versenyautók Európai Bajnokságán bizonyította versenyképességét. A siker után a Renault csatlakozott a FIA Autóverseny Világbajnoksághoz, és kifejlesztette a motor turbó változatát.
A Renault Sport 1976-ban jött létre hivatalosan, miközben elindult az együléses autók versenyprogramja: a Formula–2, a Sport Le Mans, majd 1977-ben a Formula–1. A Renault a Formula–1-ben istállóként debütált. Miközben az ellenfelek autóiban még szívómotorok találhatók, a Renault csapat egy turbófeltöltős V6 blokkot alkalmaz. Eközben Didier Pironi és Jean-Pierre Jaussaud megnyerték az 1978-as Le Mans-i 24 órás autóversenyt a Renault V6 turbómotor hajtotta Alpine-Renault A442B autóval. A gyémánt emblémás márka 1979-ban aratta első győzelmét a Formula–1-ben a franciaországi Nagydíjon Jean-Pierre Jabouille-jal, aki az RS11-et vezette.
Au début des années 80, Renault gagne 15 Grands Prix et termine 2ᵉ au Championnat du monde de 1983 grâce à Alain Prost, avant de se retirer de la compétition à la fin de la saison 1985.